A forradalom monarchikus szakasza
Óriási vízhangja volt a király meghátrálásának és a Bastille bevételének egész Franciaországban. A kis vidéki városokban felkelések törtek ki és mindenhol megalakult a Nemzetőrség (forradalmi városi vezetés és a polgárőrség) ennek élére La Fayette került. A parasztok is megmozdultak, akik az utóbbi években éheztek. Ez volt a „nagy félelem” időszaka.
1789. augusztus 4. éjszakáján Franciaország felszámolja régi önmagát. Ezen az éjszakán megszüntetik a papi tizedet, a személyes függést, ezáltal a földesúri igazságszolgáltatást is. A földesúri szolgáltatások nagy részét pedig pénzzel válthatják meg a parasztok. Ha ez még nem lett volna elég minden más kiváltságot is felszámoltak, így elfogadták a törvény előtti egyenlőség elvét.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát 1789. augusztus 26-án fogadta el a Nemzetgyűlés. Ez megfogalmazza, hogy minden ember szabadnak és egyenlőnek születik, az ember természetes és elévülhetetlen jogait, mindenkinek jogában áll részt vennie a társadalom irányításában. ÉS kimondja a köteleségeket az állampolgárok számára. A király először nem akarta szentesíteni az új törvényeket. A párizsiak összefogtak és végül elérték, hogy a király beköltözzön Párizsba és elfogadta az új törvényeket.
A régi közigazgatási rendszert 1789 őszén törölték el. 83 megyét hoztak létre a középkori tartományok helyett. Nemsokára meg is tartották a választásokat, így jött létre az alulról szerveződő helyi önkormányzatok. Bevezették az esküdtszékeket és új bíróságokra cserélték le a nemesi parlamenteket. A Nemzetgyűlés kimondta a kereskedelem és az ipar teljes szabadságát. Pár hónap alatt eltűnt a régi Franciaország. 1791 szeptemberében elkészült az új alkotmány, az angol típusú alkotmányos monarchia. Egykamarás Nemzetgyűlést hoztak létre és a hatalmi ágakat szétválasztották. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feloszlott és létrejött a Törvényhozó Nemzetgyűlés.
Az új alkotmány ellenére sem szűntek meg a feszültségek. A forradalmat tovább vinni akarók és a megállítani szándékozók között ellentét egyre erősödött. Ez diktatúrához és terrorhoz vezetett. A francia felvilágosodás egyházellenes (antiklerikális) volt, ez sok mindenkire, köztük a Nemzetgyűlés képviselőire is nagy hatással volt. Így 1789-ben az egyház kiárusításáról és vagyoni kisajátításáról hoztak törvényt. Később az egyház szervezetét beillesztettek az államigazgatásba és egyházi tisztségviselőt ugyanaz a választótestület választotta meg, mint a közigazgatás vezetőit. Még a nemzetgyűlés határozatait is ismertetniük kellett a prédikációikban és esküdniük kellett az Alkotmányra ezt azonban a pápa megtiltotta.
Az egyházi kérdés viszont rontotta a király viszonyát a Nemzetgyűléssel és a párizsi néppel. Ezért XVI. Lajos külföldre akart szökni, hogy onnan szervezze meg az ellenállást a forradalmi hatalommal szemben, de felismerték és visszavitték.
A mozgásszabadság biztosítását a porosz és osztrák uralkodó fenyegető hangú nyilatkozatban követelte, viszont ténylegesen nem akartak beleavatkozni. A franciák hadüzenetnek értették válaszlépésre készültek. A radikális forradalmárok úgy gondolták, hogy ez ki fogja terjeszteni a forradalmat egész Európára és persze remélték, hogy kiterjeszthetik az ország határait. Ezt a király is támogatta, remélve így hatalma tényleges visszaáll. Így Ausztriának hadat üzentek, melyre nemsokára megérkezett Poroszország hadüzenete a franciáknak. Ezzel kezdődött a huszonhárom évig tartó háborúskodás. Az éhínséget a háború visszahozta és ez elégedettlenné tette a párizsi szegényeket. A király meg az ellenség győzelmét várva újra és újra megtagadta a forradalmi törvények szentesítését.
A népharag a király és monarchia hívei ellen fordult. 1792. augusztus 10-én a Tuileriák ostromát szervezte meg a Községtanács. A királyi családot börtönbe zárták és az új igazságügy-miniszter, George Danton lett a kormány vezető alakja (őt tartották a felkelés szervezőjének). Ezt is véres események kísérelték. Végül 1792. szeptember 20-án sikerült megállítani a poroszokat és osztrákokat a valmyi ütközetben. Egy nappal később összegyűlt a Nemzeti Konvent (az új törvényhozás), és kikiáltották a köztársaságot.
Forrás: AKG történelem 3. kötet
Szűcs Dóra
